Régészeti arcképcsarnok

 

Hormuzd Rassam asszír származású asszirológus volt. A helyszínek, ahol gyermekkorát töltötte, a közel-keleti nyelvek természetes ismerete és a régészet, az ásatások iránti elköteleződése olyan leletek megtalálásához segítették, amelyek napjainkig meghatározóak a térség történelmének kutatásában. Az eredetileg diplomata Rassam életre szóló barátságot kötött Henry Layarddal, aki oxfordi tanulmányaiban is segítette. Igazi kalandorként élt: rengeteget utazott, volt helyettes kormányzó, ült börtönben, ásatásokat vezetett és felbecsülhetetlen értékű leletekre bukkant. A feltárt leleteket rendszeresen elküldte a British Museumnak. Ninivei ásatásai során felfedezett egy könyvtárat, melynek ékírásos táblái között megtalálta a Gilgames-eposzt, a bibliai özönvíztörténettel párhuzamos mezopotámiai elbeszélést. 1879-ben, Babilonban találta meg a Círusz-hengert, amelyet i. e. 539-ben II. (Nagy) Kürosz készíttetett, és a történelem elsőként lejegyzett emberi jogi nyilatkozataként tartják számon. Bár ma úgy mondanánk, hogy Rassam amatőr kutató volt, azonban kitartó és következetes munkája, figyelemre méltó felfedezései elismeréseként a Királyi Földrajzi Társaság, a Bibliai Régészeti Társaság és a Victoria Intézet is a tagjává választotta. Rendszeresen publikált és aktívan dolgozott 1910-ben, 84 éves korában bekövetkezett haláláig.

Heinrich Schliemann 1822-ben január 6-án született. Bár nevéhez szervesen nem kapcsolódik a bibliai régészet, mégis az a módszer, amellyel megtalálta Trója városát és Agamennon síremlékét egészen egyedi volt a maga korában, ma pedig példaértékű. Minden akkori tudományos nézetet félretéve régészeti kutatásai alapjául kizárólag ókori szövegeket használt. Homérosz Iliászának pontos olvasása a XIX. század legnagyobb régészeti felfedezéséhez vezette. Napjainkban már nem számít különlegességnek, ha egy régész az ókorból ránk maradt szöveg alapján kezdeményez ásatást. A mai Izrael területén a bibliai szövegek segítségével az elmúlt évtizedekben számtalan felbecsülhetetlen értékű régészeti lelet erősítette meg a közel 3000 éves szövegekben foglalt történetek valódiságát.
Heinrich Schliemann

Sir Henry Rawlinsont, az eredetileg diplomata politikust mélyen érdekelték azok az ismeretlen feliratok, amelyeket a Brit Kelet-indiai Társaság katonai szolgálatában töltött évek alatt megismert. Sikeresen kibetűzte és értelmezte az ékírásos szövegeket, amelynek köszönhetően ma táblák tízezreit tudjuk elolvasni, még jobban megismerve ezzel az ókori világ eseményeit, betekinthetünk az i. e. első évezred nemzetközi eseményeibe, gyakran olyan eseményekbe, amelyeket a Biblián kívül addig más forrásból nem ismerhettünk.
A Szentírásban számos olyan történet és esemény került feljegyzésre, amelyek tartalmilag közvetlenül vagy közvetetten megegyeznek némely, a Közel-Keleten folytatott ásatások során előkerült ékírásos agyagtáblákon olvasottakkal. Ezeket a feliratokat a tudomány sokáig nem ismerte el írásként, de a XIX. századi felfedezők végül megfejtették ezt az írástípust.
Sir Henry Rawlinson