Biblia az ókorban

A TÍZPARANCSOLAT
I. e. 1445 körül

A Biblia leírása szerint a tíz igét Isten a saját kezével jegyezte fel két kőtáblára. A táblákat a frigyládában tárolták és az i. e. X. században Salamon templomának belső szentélyében, a Szentek Szentjében helyezték el. A ládát nem volt szabad kinyitni, megérinteni, egy évben egyszer csupán a főpap láthatta a nagy engesztelési napon. A frigyláda a tízparancsolat kőtábláival és a templom berendezési tárgyaival együtt eltűnt. Számos elmélet született arról, hogy jelenleg hol található, jelenlegi helyéről hivatalos adatok nincsenek, legvalószínűbb, hogy a jeruzsálemi templomhegy barlangrendszerében van elrejtve. Előkerülése komoly politikai és vallási konfliktusokhoz vezethetne. Pontos kinézetéről csupán elképzeléseink vannak.

Az ÉKÍRÁS
I. e. 3000-től, Közel-Kelet

Az ékírás a legkorábbi ismert írástípusok közé tartozó írásrendszer, a suméroktól származik. Nevét a karakterek felépítésére használt egyenes vonalak jellegzetes alakjáról kapta, melyet balról jobbra haladva írtak. Ékírást használt többek közt az akkád, elámi, hettita, babiloni és az óperzsa nyelv. Az ékírás a Közel-Kelet diplomáciai levelezésének írásrendszere volt az i. e. II. évezredtől. Ezt az írásrendszert közel négyezer évig használták. Mind a görög, mind a latin ábécé ősének tekinthető. Ma számos ékírásos leletet ismerünk, melyek utalásokat tesznek bibliai eseményekre, személyekre, helyszínekre. Ilyen például a Gilgames-eposz, amely az ókor legismertebb, legnagyobb hatású eposza. Legismertebb részlete az özönvíz történetét meséli el, amelynek részletei több helyen megegyeznek a Bibliában leírtakkal.

PAPIRUSZ
I. e. 3000-től, Egyiptom

A papirusz egyiptomi találmány, a papirusznád szárának belső, fehér rostjából készül. A nád belsejét csíkokra vágják, áztatják, majd szorosan egymás mellé helyezik és addig préselik, míg homogén anyagot nem kapnak. Az i. e. III. évezredből már vannak feljegyzések a papirusz használatáról. Mivel kevés helyen terem meg a papirusznád (Egyiptomon kívül Szíriában és Babilóniában), Egyiptom monopolhelyzetet élvezett mindaddig, amíg a pergamen meg nem jelent. A papiruszt tekercsekben tárolták, mert ez az anyag nem tűri a hajtogatást. Mivel a papirusz rostjaiba nem tud beivódni a tinta, a hibás szöveget letörölhették vagy lekaparhatták. Feltételezhető, hogy a Tóra eredetileg erre az anyagra íródott.

PERGAMEN
I. e. II. századtól, Pergamon, Kis-Ázsia

A kis-ázsiai Pergamon királyságában az uralkodó, II. Eumenes  (i. e. 197-159) olyan könyvtárat, szellemi műhelyt kívánt létrehozni, amely méltó vetélytársa lehet az alexandriai könyvtárnak. Ptolemeaus Epiphanes erre válaszként megtiltotta a papirusz exportját Egyiptomból. A tudósoknak meg kellett oldaniuk a papirusz hiányából adódó problémát, így állati bőrök megmunkálásával a papirusznál sokkal időtállóbb, könnyen kezelhető, puha anyagot kísérleteztek ki és állítottak elő, amely a negyedik századra teljesen kiszorította a papiruszkészítést. A pergamenről a Biblia is említést tesz. Pál apostol „hártya” néven tesz rá utalást a Timóteushoz írt második levelében.

TÓRA TEKERCS
I. e. XV. századtól

A korabeli, írásra használt anyagok nem voltak alkalmasak arra, hogy a mai értelemben vett könyvként kössék azokat, ezért az ókorban az iratokat tekercsek formájában tárolták. A Biblia minden könyve külön tekercsre íródott. A Mózes öt könyvét tartalmazó Tóra másolásának és felolvasásának nagyon szigorú szabályai vannak. Többek között ennek is köszönhető, hogy a szövegek évezredeken keresztül sem változtak. A Tórát hagyományosan borjúbőrből készült pergamenből készítik, és kézzel másolják napjainkban is. 304805 betűt tartalmaz, amelyet az írnok meg is számol.  A zsinagógákban használt Tóra tekercseiben nincsenek magánhangzók, csak a mássalhangzókat írják le, mely a héber írás sajátossága. A Tóra felolvasása a zsinagógákban énekelve történik, így könnyítve a szövegek memorizálását.

TÓRAMUTATÓ JAD
Mai formájában a XVI. századtól

A zsidó liturgia szerves része a Tóra felolvasása. Mivel a tekercset a hagyomány szerint kézzel érinteni nem szabad, a felolvasást megkönnyítő kéz alakú sormutatókat használnak. Ezek a kinyújtott mutatóujjban végződő pálcák készülhetnek ezüstből, elefántcsontból, fából, vagy egyéb anyagokból. Méretük és díszítettségük nagyon változatos. A jad használata a XVI. századtól vált elterjedté, előtte az imasál szélét vagy egyéb, erre a célra készített textil anyagokat használtak, mivel a feudális törvények nem engedélyezték a zsidóknak a nemesfémekkel való munkát. A héber jad szó jelentése: kéz.

SZEPTUAGINTA
I. e. 250 körül, Alexandria

A babiloni és asszír fogság, illetve a migrációk következtében az i. e. III. századra sok olyan zsidó népcsoport élt a Közel-Keleten, akik már nem emlékeztek a héber nyelvre. A történetírás  szerint II. Ptolemaiosz Philadelphosz az alexandriai könyvár számára szerette volna beszerezni a korabeli ismert világ összes jelentős könyvét. Kérésére készültek el a héber szent szövegek fordításai. A leírások szerint a fordítást 70 héber írástudó végezte, innen kapta a Szeptuaginta, azaz hetvenes fordítás elnevezést. A fordítás népszerű lett, és az akkori világnyelven mindenki hozzáférhetett. A Szeptuaginta számos későbbi bibliafordítás alapjául szolgált. A szövegeket csak későbbi másolatokból ismerjük.

VULGATA
V. század eleje, Palesztína

A Vulgata Hieronimus (347-420) latin nyelvű bibliafordítása, amelyen Jeromos közel 20 évig tartott. A Vulgata latin kifejezés, jelentése: elterjedt. A tridenti zsinat (1546) óta ez a Katolikus egyház hivatalos bibliafordítása, melyet minden pápa hatalomra kerülése után újra kiadat. A latin fordítás alapjául a héber és arám nyelvű ószövetségi szövegek és a Szeptuaginta szolgált. Érdekessége, hogy Zsoltárok könyvéből két szövegváltozat is készült, így a Vulgatában a mai napig két zsoltárok könyve található, melyek formailag kissé eltérnek egymástól. A Vulgata tartalmazza a teljes héber kánon szerinti Ószövetséget és az Újszövetséget, valamint 14 deuterokanonikus iratot, amelyeket először a Tridenti zsinat kanonizált.