Bibliai régészet

GILGAMES-EPOSZ
I. e. 2000 körül

A Gilgames-eposz az ókori Közel-Kelet egyik legismertebb, legnagyobb hatású költői alkotása, amely számos ponton párhuzamot mutat a Bibliában olvasható özönvíztörténettel. Assur-nászir-apli (i. e. 883–859) könyvtárának megtalálása Hormuzd Rassam nevéhez fűződik, aki Ninive feltárása közben bukkant rá több száz ékírásos agyagtáblára. A szövegeket először George Smith amatőr régész betűzte ki és olvasta el. Felismerte, hogy a szövegek hiányosak, majd elutazott Mezopotámiába, és megtalálta a hiányzó agyagtáblákat. Smith számos táblatöredékkel tért haza, közöttük voltak az Ut-napistim történetét kiegészítő  darabok. Ezeken olvasható az özönvíz történetének mezopotámiai leírása.

HATSEPSZUT PECSÉTELŐJE
I. e. 1507-1458

Hatsepszut I. Thotmesz lánya, az ókori Egyiptom legjelentősebb női fáraója volt. A régészet sokáig férfinek gondolta, mert a fennmaradt ábrázolásokon szakállat visel. Érdekes módon a későbbi fáraók a róla készült festményeket, domborműveket és szobrokat nagyrészt  megsemmisítették, megpróbálták nevét kitörölni a fáraók sorából. Ennek valódi oka máig ismeretlen. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ő lehetett Mózes nevelőanyja. Ezt támasztja alá uralkodásának ideje, illetve núbiai hadjáratának emléke is, melyet Josephus Flavius megemlít mint Mózes győztes hadjáratát. A szkarabeusz formájú egyiptomi pecsételőn Hatsepszut neve olvasható.

BABILONI KRÓNIKÁK
I. e. 605-594

A babiloni krónikák ékírásos agyagtáblák, amelyek évekre lebontva mesélik el az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom kiemelkedő eseményeit. A bibliai régészet szempontjából legjelentősebb tábla
II. Nabukodonozor uralkodásának első évtizedét írja le i. e. 605-től. A tábla beszámol a karkemisi csatáról,  II. Nabukodonozor trónra lépéséről, jeruzsálemi hadjáratáról és Jójákin király fogságba viteléről. Ezekről a történetekről a Bibliában is részletesen olvashatunk. Az eredeti tárgy a British Museum tulajdona.

NABÚ-NAID-HENGER
I. e. 539 körül

Nabú-naid (i. e. 555–539) az Újbabiloni Birodalom utolsó királya volt. Neve és tetteinek krónikája fennmaradt, így sokáig érthetetlen volt a tudomány számára, hogy Dániel könyve szerint azon az estén, amikor a perzsák elfoglalják Babilon városát, miért egy Belsazár nevű uralkodó körül zajlanak az események. 1854-ig Belsazár neve csupán a Bibliából és Xenophón egyik művéből volt ismeretes, míg végül egy ékírásos hengeren rá nem bukkantak a Bél-sar-uszur névre és arra, ki is volt ő valójában: Nabukodonozor unokája, Nabú-naid legidősebb fia, s a király távollétében régensként uralkodott Babilonban. Ez magyarázatot ad arra, hogy Dánielnek, az akkor 85 éves prófétának miért a birodalom harmadik legelőkelőbb pozícióját ajánlhatta fel a falra írt titokzatos szöveg megfejtéséért (lásd Dániel könyve 5. fejezetét).

 CÍRUSZ-HENGER
I. e. 539 körül

II. Nagy Kürosz-Bibliából ismert nevén Círusz-perzsa uralkodó i. e. 539-ben elfoglalta az Újbabiloni Birodalom fővárosát, Babilont, ahol fogva tartották az évtizedekkel korábban Jeruzsálemből elhurcolt héber foglyokat. Ezekről az eseményekről Dániel és Ezsdrás próféta könyve egyaránt beszámol. A Biblia feljegyez egy Círusz által kiadott vallási türelmi rendeletet, amely szabad vallásgyakorlást és hazatérést engedett a birodalom lakói számára. 1879-ben egy ásatáson régészek megtalálták ennek a rendeletnek az eredeti, ékírásos dokumentumát, mely jelenleg a British Museumban található. A Círusz-hengeren olvasható Babilon elfoglalásának a története és az a rendelet, amelyet ma az emberiség elsőként megfogalmazott és lejegyzett egyetemes emberi jogi nyilatkozataként tartanak számon.

HOLT-TENGERI AGYAGKORSÓ
I. e. I. század

1947-ben beduin pásztorok a Kumrán melletti barlangokban találtak rá minden idők legnagyobb régészeti leletére, melyeket ma holt-tengeri tekercsek néven ismerünk. A tekercseket viasszal légmentesen lezárt agyagkorsók őrizték, ez tette lehetővé, hogy a kétezer éves iratok ilyen hosszú időn át fennmaradhattak. Az agyagot a korai kultúrák különböző tárolóedények készítésére használták. Kerámiákat napjainkban is készítenek belőle. Kiégetve vöröses árnyalatú, díszíthető, nem engedi át a nedvességet.

4Q41 TÍZPARANCSOLAT
I. e. első század, Izrael

A 4Q41, más néven az All Souls Deuteronomy egy héber bibliai kézirat az i. e. I. századból, valószínűleg Heródes korából származik. Jelenleg ez a Tízparancsolat legrégibb teljes  fennmaradt példánya. A tekercset 1952-ben találták meg a Holt-tenger közelében, egy barlangban. A két pergamenlapból összevarrt irat a többi tekercshez képest szokatlanul kicsi, mindössze 45 cm lehetett. A Tízparancsolat szövege az első oszlop 12. sorában kezdődik, de ne feledjük, hogy a héber írás jobbról balra olvasandó. A kiállított másolat az Izraeli Régészeti Hivatal jóváhagyásával készült.

ÉZSAIÁS 53
I. e. 335 és 107 között, Izrael

1947-ben beduin pásztorok a mai Izrael területén, az ókori Kumrán település melletti barlangokban találtak rá minden idők legnagyobb horderejű régészeti leletére, a holt-tengeri tekercsekre. Az egyik legjelentősebb megtalált dokumentum a nagy Ézsaiás-tekercs, amely egy teljes egészében épségben fennmaradt 17 pergamenlapból összevarrt bibliai irat. Eszter könyve kivételével a teljes jelenlegi protestáns kánon szerinti Ótestamentum szövegét megtalálták, bár sajnos sok esetben ezek a szövegek apró darabokra estek szét. Ézsaiás próféta az i. e. VIII. században jegyezte le jövendöléseit. A holt-tengeri Ézsaiás-tekercsen ennek másolata olvasható. Az irat keletkezését a modern kormeghatározási eszközök segítségével az i. e. 335 és 107 közötti időszakra tették, a szövegben foglalt események megtörténte előtt közel 200 évvel. A nagy Ézsaiás-tekercs az Izrael Múzeum erre a célra kialakított termében található. Ézsaiás könyvének 53. fejezete különösen érdekes, hiszen Jézus Krisztus kereszthaláláról tartalmaz jövendöléseket.

P52-ES PAPIRUSZ
110 körül, Egyiptom

A ma ismert legrégibb Újszövetség töredék János evangéliumának néhány versét tartalmazza (János 18:31-33 és 37-38). Időszámításuk szerint 110 körül keletkezett, jelenleg a John Rylands Library, Manchester tulajdona. Aki valaha foglalkozott az evangéliumok szövegeinek hitelességével, feltette magában a kérdést, hogy mikorra datálható a legrégibb ismert evangélium szöveg. A tudományos világ sokáig kétségbe vonta, hogy az evangéliumok szövegei valóban Jézus tanítványainak, vagy a velük egy nemzedékben élő szemtanúk leírásai lennének. Ez a nézet egészen addig tartotta magát, míg 1934-ben meg nem találták az eddig ismert legrégibb, bizonyíthatóan a második század elején írt papiruszleletet, melyen János evangéliumának egy töredéke olvasható.

CODEX SINAITICUS
350 körül, Sínai-félsziget

A Sínai kódex az egyik legrégibb ismert Biblia kézirat a IV. századból való. Megtalálható benne az Ószövetség egy része, az Újszövetség hiánytalanul, ezen felül két ókeresztény levél is. A kódexet Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem tanára találta meg 1844-ben az egyiptomi Szent Katalin kolostorban. Egy kukából mentette ki a gyújtósnak szánt papírok közül. A kódex némi közbenjárásra először II. Sándor cár tulajdonába került. A British Museum 1933-ban 100.000 fontért vásárolta meg Oroszországtól.